angyaltalp
Linda Krajcso
Je parle : fre et aussi eng
Qui suis-je ?
Mes contributions et mon activité
BLOG / budapest
2013-01-02 09:19:48
Azt hittem szerelem volt, de csak Erasmus
Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE MicrosoftInternetExplorer4 Volt egy holland srác és egy portugál lány, vagy mondjuk egy olasz lány és egy spanyol fiú… Nem, ez nem egy durva vicc első sora! Egy francia újság, a Le Figaro szerint, az Erasmus cserediák program, 25 éves fennállása óta több mint egy millió gyerek születéséért felelős. Sajnos nem minden erasmusos románc végződik úgy, mint egy tündérmese. Már huszonöt éve, hogy ez a nagyra becsült cserediák program fiatalok tömkelegét küldi a kontinens minden zugába. Az Európai Unió szlogenje így hangzik: Maradandó benyomások és új távlatok – 25 éves az Erasmus. Zárójelben hozzátehetnénk, „és összetörik a szíved”, mivel ez is a része az Erasmus tapasztalatnak. A diákok egymásba szeretnek, és amikor a programnak vége, megpróbálkoznak távkapcsolatban folytatni az Erasmus alatt indult románcot, vagy az illető országába költöznek, hogy a szerelmükkel lehessenek. Néhány pár kiállja az idő próbáját, összeházasodnak, gyereket vállalnak, hogy aztán nemzedékeken íveljen át az Erasmus Istene által adományozott csoda. Mindenesetre nem minden erasmusos románc végződik úgy, mint egy tündérmese. A szerelem fáj „Amikor először láttam egy buliban voltunk. Kék póló volt rajta, pont olyan színű, mint a szeme” - emlékezik vissza egy volt erasmusos diák. Másoknak az első emléke az, hogy „lobogott a tábortűz, a holdfényben szólt a gitár és persze előkerült némi alkohol is”. Még számtalan egyéb körülményt lehetne felsoroni, ami hozzájárult ahhoz, hogy összejöttek ezek a párok: ez lehetett egy buli, egy barbecue, a telihold, a külföldi akcentus, a gondtalanság, a nyitott közeg, egy részeg (vagy részegítő) helyzet. Egy átlag Erasmus diák általában olyan valakibe zúg bele, aki más nyelvet beszél, más rajzfilmeket nézett kiskorában, mint ő (vagy talán ugyanazokat, de a dalok felismerhetetlenek a másik nyelvén), és olyan kaját eszik, amiről még életében nem hallott. Röviden, egy olyan emberbe szeretnek bele, akivel soha nem találkoztak volna, hogyha nem lettek volna Erasmuson. Valamiért az erasmus jóvoltából született szerelmek pontosan e különbségek miatt olyan különlegesek. A nyelv, az ország, a kultúra, a gondolkodásmód, hogy ki hogyan csinálja a dolgokat. Visszanézve viszont már cseppet sem volt olyan különlegesek ezek a különbségek, inkább csak szokatlanok. A klisék ellenére egy erasmusos diák soha nem csügged. Ha az imádat tárgya egy másik nyelvet beszél, ez mindössze egy jó indok, hogy megtanulja azt. Hogyha teljesen más az étrendjük, kitalálhatnak egy újat, amit a két kulináris tradíció inspirált. Ha az Erasmus program (ami három hónaptól egy évig is tarthat - a szerk.) a végéhez közeledik, nem számít: kit érdekel, mondják, éljünk csak a pillanatnak! Amikor pedig véget ér és a pár tagjai más-más repülőgépre ülnek, amelyek két távoli országba tartanak, még semminek sincs vége a búcsúzással. Az Erasmus faj legmakacsabb, legmazochistább és legoptimistább példányai úgy döntenek, hogy nem adják fel, hanem távkapcsolatba kezdenek. Sur le blog budapest.
BLOG / budapest
2012-12-06 13:55:33
Crisis Versus Higher Education
72 1024x768 Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE The indirect impacts of the economic crisis have reached higher education as well. It is a general tendency to increase tuition fees both in Europe and overseas. University research programmes, which usually do not even contribute to the growth of GDP, are many times stones round the necks of countries with bad economic situation. Therefore, recession has opened debate about the role and importance of higher education. Do universities make an ivory tower of science or a production line serving the labour market? Does the appearance of consumer culture on campuses lead to an increase in quality or rather to the overturn of the teacher-student relationship? What is higher education about at all and who should pay for it? 'Battle of Ideas', a festival organized annually in London, focused this year on the most vital questions concerning higher education. We had the opportunity to listen to a debate titled 'What is higher education about and who should pay for it?' at the festival’s fellow event organized at the Faculty of Humanities of Eötvös Loránd University on October 17. Sur le blog budapest.
BLOG / budapest
2012-11-30 10:55:57
Szergej Mirosnyicsenkó: Az utolsó szovjet generáció
72 1024x768 Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE Az első világháború utáni Amerikában alkotó írókat elveszett generációnak hívták, utalva a végtelen, általános kiábrándultságukra, miután a háború véget vetett a boldog békeidőknek - és az illúzióiknak is. Az orosz rendező, Szergej Mirosnyicsenkó az 1983-ban született "utolsó szovjet generációról" készített egy sajátos filmsorozatot, és nem hagy kétséget afelől, hogy minden nagy történelmi esemény újabb és újabb elveszett nemzedéket nevel ki, bármelyik országról is legyen szó. Az orosz rendező ennek ellenére a sajátjaira nem elveszettként gondol, hanem a változásra való reményt látja bennük. Szergej Mirosnyicsenkóval a Budapesten november elején megrendezett IX. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon találkoztunk. A brit Up című filmsorozat mintájára Az utolsó szovjet generáció is 7 évente forgat szereplőivel, 7 éves koruktól kezdve. A történetmesélésnek miért ezt a formáját választotta? Létezik egy jezsuita mondás: adjatok nekem egy 7 éves gyermeket, és megmondom, milyen ember lesz belőle. Az ember személyisége ebben a korban már kialakul, és 7 évente változik. A 21-28 éves időszak például nagyon meghatározó az életünkben, némely filozófia szerint ez a megtestesülés korszaka. Lényeges, hogy ezek a szereplők nem válnak színésszé, mert a 7 év alatt elfelejtik, hogy egy filmről van szó. Hétévente négy napon át forgatunk velük, így nem szoknak hozzá a kamerához. A filmben aztán mindenkire összesen 11 perc jut, ebbe kell 7 évet belesűríteni. 72 1024x768 Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE Hogyan választotta ki a szereplőket? Az egyetlen közös vonás a szereplőkben, hogy mindannyian egy már nem létező országban születtek: a Szovjetunióban. És mindannyian 1983-ban születtek. Annak idején 18 gyereket választottunk ki 2000 7 éves közül, és a fő szempont az volt, hogy képesek legyenek beszélni a kamera előtt. Azóta már 28 évesek, és nagyon különbözőképp alakult az életük, sokan távoli országokban élnek. Valójában egy szociológiai kutatássá avanzsálódott ez a filmsorozat, amely nem éppen a boldogságról szól. A 18 ember közül négynek van csak erős, összetartó családja. Néhányan egyedül nevelik a gyereküket, néhányan el is váltak. A szereplők harmada pszihikai válsággal, alkohol- vagy drogproblémákkal küzd. De még így is szerencsések vagyunk, hogy mindenki életben van: a statisztikák szerint negyedüknek már nem kellene. Sur le blog budapest.
BLOG / budapest
2012-11-26 14:19:29
Törökség, kisebbségek és nők - nemzeti tabutémák Isztambulban
Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE A „törökség védelme” koncepciónak köszönhetően az országban élő kisszámú örmény lakosság illetve a kurdok elleni atrocitások száma egyre csökken. Ennek ellenére művészek, írók, rendezők és diákok szállnak szembe a nacionalizmussal és az etnikai kisebbségeket övező csenddel. „Az örmény népirtás egy nagyon fontos téma számomra”, nyilatkozta Tayfun Serttas az Oszmán Birodalomban élő örmények ellen, 1915-ben elkövetett tömeggyilkosságról. Egy csésze török teát kortyolgatunk együtt egy csendes kávézóban Isztambul Beyoğlu kerületében, a város európai oldalán. Tayfun 30 éves török író és művész, aki munkája során gyakran fordul a hazájában fennmaradt kisebbségekhez és kulturális örökséghez; ezek munkájának vezérmotívumai. A vakmerőség, amellyel beszél, megrendítően őszinte – ne felejtsük el, hogy Törökországban vagyunk. Egy olyan országban, ahol bármely állampolgárt könnyen bíróság elé rángathatnak amiért „törököt inzultált”. Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE A török jogrend miatt gyakoriak a lázadások. A ”törökök inzultálása” a büntető törvénykönyv 301. paragrafusa alapján bűncselekmény. Évekig büntették azokat, akik nyíltan megkérdőjelezték a kisebbségek ügyét vagy Recep Tayyip Erdoğankormányát. Annak ellenére, hogy a 301. paragrafus az Emberi jogok európai egyezményének 10. cikkének ellentmond (véleménynyilvánítás szabadsága), sőt annak ellenére, hogy a büntetőtörvénykönyvet hivatalosan is módosították 2008-ban (a „törökség” helyett „török nemzet” megfogalmazás), a szövegezés még mindig jogerős. Nézzük csak meg, írók, újságírók, polgárok és mások, például a Nobel-díjas Orhan Pamuk hogyan kezelik a helyzetet. Sur le blog budapest.
BLOG / budapest
2012-11-19 11:05:17
Verzió 2012: Forradalmak kicsiben és nagyban
1024x768 Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE Véget ért az idén kilencedik alkalommal, Budapesten megrendezett Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. November 6-tól 11-ig, a hazai és külföldi nézősereg, a belváros legrangosabb alternatív mozijai közt, a Toldi-Művész-Cirko tengelyen ingázva tekinthette meg az utóbbi évek néhány legérdekesebb, társadalmi problémákkal, történelmi eseményekkel és általában emberi sorsokkal foglalkozó dokumentumfilmjét. A nézősereg kifejezés pedig jogos, mert a Toldi majdnem multiplex méretű nagytermét kivéve, szinte minden helyszínen teltházas termeknek forgott a vetítő. Az utolsó két-három napban pedig már sokszor a lépcsők sem maradtak üresen. Kellemes meglepetés volt látni, hogy rengeteg fiatal is jelen volt a vetítéseken. Az idei Verzió abszolút nyertese, Guy Davidi és Emad Burnat, Öt törött kamerája (Five Broken Cameras) volt, amely a közönség és a diákzsűri szemében is a legjobbnak bizonyult. A film egy kis palesztin falu, Bil’in erőszakmentes ellenállását dokumentálja, a lakók mindennapi életét veszélyeztető izraeli terjeszkedéssel szemben. Bil’in az Izraelt és Ciszjordániát elválasztó, úgynevezett „Zöld vonal” közelében fekszik, ahol 2005-ben, az izraeli hadsereg egy szögesdrót-kerítés felépítését kezdte meg, elvágva a helyieket az egyetlen megélhetési lehetőségüket jelentő olajfa földjeiktől. A falu lakóinak békés küzdelmét, Emad Burnat, az események filmezése során tönkrement öt kamera és a nem mindennapi tüntetéssorozat kezdetén született fia, Gibreel felcseperedésének történetén keresztül mutatja be. A meglehetősen bátor operatőr felvételei mindig a történések közepébe visznek minket. Ijesztő közelségből tapasztalhatjuk meg az elkobzott tulajdonukért harcoló tüntetők lelkesedését, amely még a legkilátástalanabb pillanatokban sem lankad és a hideg hatalmi érdekeket kiszolgáló katonák egyre fokozódó brutalitása, amely végül emberéletet is követel. Premier plánban láthatjuk Emad feleségének kiborulásait is, aki még az adott körülmények közt sem akar lemondani a normális családi életről. A családfő keserű narratívája, amely időről időre próbálja fia, Gibreel helyébe helyezkedve, a fiú kibontakozóban levő értelmével szemlélni a történteket, még átélhetőbbé teszi Bil’in lakóinak tragédiáját. A film bemutatója óta történt gázai övezeti fordulatokról nem is beszélve. Sur le blog budapest.
BLOG / budapest
2012-10-17 09:10:14
Internet, egy eszköz a boszniai politika átalakítására
72 1024x768 Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE “Boszniában nincsenek utak, de van Facebook” – jegyzik meg csípősen a Mark Zuckerberg életét feldolgozó „Social network – A közösségi háló” című 2010-es filmben. Bármennyire is leegyszerűsítettnek tűnik ez a gondolat, egyben igaz is. A mai Bosznia egy kaotikus ország, amit továbbra is etnikai megosztottság jellemez és amely politikai-közigazgatási kirakós játék képét mutatja, számtalan alkotó elemmel. Ennek ellenére az internet és a közösségi hálók mély és tartós társadalmi átalakuláshoz járulhatnak hozzá. 2012 februárjában a történelem során először rendeztek konferenciát a szarajevói Kriterion moziban a politikai felelősség és az új technológia kapcsolatáról. Számos kutató, újságíró és aktivista érkezett a városba nem csupán a boszniai térségből, de az arab országokból és az Egyesült Államokból is azzal a céllal, hogy megvitassák a kormány állampolgárokat érintő megfigyelő tevékenységét, valamint az internet lehetséges szerepét a civil mozgalmak formálásában. Az internetes kommunikációjuk bemutatása végett meghívott boszniai pártok képviselői heves kritikával kellett, hogy szembenézzenek. „Minden politikai pártnak van Facebookja, Twittere és YouTube profilja, de azokat csupán a nyilvánosság egy újabb eszközének tekintik. Egyáltalán nincsen interakció vagy párbeszéd a szavazókkal” – fogalmazott Damir Kapidzic, a szarajevói egyetem politikatudományi kutatója. „Csupán két párt frissítette az adatlapját a választások óta.” Az is probléma, hogy hiányzik az a politikai kultúra, amely vitákat és beszélgetéseket generálna a közösségi oldalakon. Az internet csupán valamikor 2004 és 2007 között vált a boszniai társadalom részévé, és mivel a közösségi hálók igen gyorsan fejlődnek, kell egy kis idő a felhasználóknak ahhoz, hogy teljességében ki tudják használni azok lehetőségeit. Sur le blog budapest.
BLOG / budapest
2012-10-15 07:04:00
Lassulj le, Budapest!
Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE MicrosoftInternetExplorer4 Egyre több követőt szül a lassú élet művészetének dicsérete, amelyre a nemzetközi minta alapján alakult helyi mozgalmak biztatják a budapestieket. Mint az alulról szerveződő közösségekben általában, a slow iránt érdeklődőknek sem kell szigorú szabályrendszerekhez és ideológiákhoz alkalmazkodniuk. Épp ezért kezdhet el hinni benne az apolitikus, ateista budapesti fiatal. Ez mennyire slow már! – hallhattuk többször is a nyáron indult Slow Budapest mozgalom és a régi design bútorok felújításával újrahasznosító Möbelkunst által szervezett budapesti pikniken, ami az egyik kezdő programja volt a slow fizlozófiát középpontba állító 2012-es Design hétnek. A bók a jókedvű, dögös jazz, a házi finomságok, a bográcsos termelői lecsó, a friss limonádé és a fröccs által a Möbelkunst gyárépületi székhelyére varázsolt hangulatnak szólt. De lehet slow az utazás, a gyereknevelés, az étkezés, a városok, a mozi, a design, még az e-mailezés is. A lényeg, hogy a felpörgetett életünk átgondolására és a visszalassulásra buzdítson. „A visszalassulás csak eszköz, a cél a minőségi emberi kapcsolatok kiépítése, a közösség erejének felfedezése és egy tartalmasabb élet kialakítása” – mondja Nelli, a Slow Budapest mozgalom egyik alapítója, amikor egy pontos definíciót kérünk tőle a slow-ra. Sur le blog budapest.
BLOG / budapest
2012-10-12 07:54:13
Kusturicai Disneyland a Balkánon kontra a világ legnagyobb Jézusa Horvátországban
Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE „Inspirálja a nemzetet a nemzeti építészet iránti szeretet” (« Inspirons à la nation l’amour de l’architecture nationale ») kijelentésével Victor Hugo egyértelműen összekapcsolta a nemzeti büszkeséget az építészettel. Ezzel az elképzeléssel néhányan talán ma is egyetértenek, ahogy a volt Jugoszláv tagállamokban is ez a felfogás uralkodott az elmúlt húsz évben. Amint a szétválással egy országból hét lett, az egykori jugoszláv tagországok mindegyike a szomszédtól bizony markánsan eltérő nemzeti identitást fejlesztett ki. Ám a nemzetépítés néha ellentétekhez vezethet. Egy olyan időszakban, amikor az Európai Uniót a populista mozgalmak ássák alá, az államok szimbolikus terveikkel – némiképp hevesen, de világosan – arra vágynak, hogy elszakadjanak szomszédjaiktól. A „nemzeti építészet szeretete” összekapcsolja őket, de ötleteiknek eredete és következménye különböző. Vallási, történelmi és irodalmi utalások miatt ismét napirendre kerülhetnek a régi konfliktusok. Két projektet vizsgáltunk meg közelebbről, melyekben történelem és vallás egyesül. Jézus Dalmáciában Az idillikus dalmát tengerparton a kristálytiszta víz, gyönyörű strandok és az érintetlen természet mellett Isten fiát is megtalálod. „A rióinál magasabb Jézus-szobrot szeretnék” – nyilatkozta Željko Kerum, Split ellentmondásos polgármestere, aki2010-benjelentette be a legnagyobb Jézus-szobor ötletét. Ha a javaslat szerint a szobrot a Marjan-dombon építik meg – ahova anno Tito nevét felírták –, a maga 39 méterével, két méterrel lenne magasabb, mint a Csendes-óceán Krisztusa nevet viselő alkotás Peru fővárosában, Limában (jelenleg a világ legmagasabb Jézus-szobra Nyugat-Lengyelországban, Swiebodzinban található). Ez már nem az első alkalom, hogy Kreumnak ilyen monumentális ambíciója van. Néhány évvel ezelőtt ugyanis azt terjesztette elő, hogy Horvátország első elnökének, Franjo Tudmannak a tiszteletéreállítsanak szobrot. Sur le blog budapest.
BLOG / budapest
2012-10-01 15:20:47
Who cares about politics?
Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE What are the chances of young people getting involved in politics? Is it boring? Or interesting? Only those deal with it who are really passionate about politics? Or should we all be interested because it is our responsibility? Questions like these were answered by our French and Belgian guests on the last day of Sziget. We return right back to the starting point: what is politics? If it is what it is, why does not everyone take part in it? Why does not everyone have an opinion, take a stand, debate or have a say in public affairs? Vincent, a PhD student at the University of economics of Budapest, says that the society was push to become apolitical. For example, he mentions the alienating techniques of the Kádár era to depoliticize the society: "don't care about politics, we will provide you what you need" . This depoliticization was accented with the false illusion of individualism promoted by capitalism and consumerism. According to him, we manage to make the people, in particular the youngest, to believe that politics only consists on elections and the party system. Despite this he thinks that the Hungarian youths can be and will have to be repoliticized soon considering the upcoming crises. Sur le blog budapest.
BLOG / budapest
2012-09-26 08:58:36
Glance at the Sziget beyond the concerts
Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE Similar to last year there were surprisingly lot of people at the Hungarian „Sziget” festival who, beside the concerts, also wanted to take part in cultural programmes - fortunately they could choose among many. We were headed for Hajógyári Island and found the high quality programmes this year again on the Civil Island. The organizations camping here waited for the people interested with interactive games, quizzes, gifts, and because of these there were a fair number of people. With this place maybe only the Museum Quarter could compete. Here the museums were not only represented by volunteers joining for the Sziget, but also permanent colleagues of the museums, who seemingly were experts in what was shown by them in the Sziget, and their enthusiasm was sticked to us, too. The Ability Park lost nothing, either, from its popularity last year, here we could again had the experience how the disabled people get along in everyday life. Sur le blog budapest.
